A kampányról

A NANE (Nõk a Nõkért Együtt az Erõszak Ellen) Egyesület a Saatchi & Saatchi budapesti irodájának közreműködésével közös reklámfilm-kampánnyal kívánja felhívni a közfigyelmet a családon belüli erőszak áldozatainak valóságára és a gyerekbántalmazás hatásaira. Mind az 1994 óta működő segélyvonalunk, mind a kutatási adatok azt mutatják, hogy a leggyakrabban a nők és a gyerekek azok, akiket családjukban bántalmaznak. Ez a reklám a gyerekek bántalmazását jeleníti meg mítoszoktól és képi eufemizmusoktól mentesen úgy, ahogyan az a valóságban is történik.

A gyerekverés olyasmi, amiről mindenkinek van véleménye, sőt, a legtöbb embernek tapasztalata is – akár elszenvedőként, akár elkövetőként, akár kívülálló megfigyelőként. A témát övező számtalan vélemény között él a bagatellizálás (“Egy-két pofon nem árt meg a gyereknek. Engem is vertek, mégis ember lett belőlem.”), az ideológia-gyártás (“A gyerek csak azt érti meg, ha verik.”), az elkövetők felmentése (“Ideges a szegény szülő, azért csap oda.”), és a liberális értékrendnek beállított közöny (“Senkinek sincs joga mások magánéletébe beleavatkozni.”) A NANE Egyesület – a nők bántalmazásához hasonlóan – a gyerekek elleni erőszakra is a “zéró tolerancia” elvét hirdeti: semmilyen fokú erőszak nem fogadható el, legyen az állítólagos cél akár a gyerek megfegyelmezése, akár büntetése. A “szülői pofon” és a halálos verés között kizárólag mennyiségi, és nem minőségi a különbség. Miként a sikkasztás vagy a rablás eseteiben, a testi erőszak sem tolerálható akkor sem, ha enyhe, azaz nem halálos kimenetelű vagy nem okoz maradandó testi nyomokat.

A gyerekeknek szeretetre és biztonságra van szükségük, nem pedig ez ellenük elkövetett erőszak elhallgatására vagy indokolására. Az a szülő, aki veréssel és megalázással „neveli” a gondozásában levő kiskorút, nem védekezhet azzal, hogy szeretetből vagy aggódásból él vissza hatalmával. Sem a gyerek idegesítő viselkedése, sem a gondozó idegessége vagy problémái nem indokolják az erőszakot. A reklámfilm arra világít rá, a gyerekek elleni erőszakos cselekedetek oka tipikusan nem a gyerek valamilyen viselkedése, hanem a szülő alkalmatlansága vagy rosszindulata.

A szülői szeretet nem pusztán érzés, hanem viselkedés. A gyereknek folyamatos és megjósolható biztonságot, meleg szülői légkört, elfogadást és bátorítást igényelnek. Ha ezeket csak időközönként vagy sosem kapják meg, azt semmilyen szülői viselkedés nem pótolhatja és teheti jóvá. A bántalmazott gyerekeket a szülők örökre megfosztják a gondtalan gyerekkortól és biztonságos világba vetett hittől. Ezeket a veszteségeket semmi nem pótolhatja.

A családon belüli bántalmazás valóságától könnyű elfordítani a fejünket. A reklámfilm-beli gyerekkel ellentétben a bántalmazott gyerekeknek valódi teste és valódi sebeik vannak. A közelmúltban néhány történet felkeltette a közfigyelmet, ám az áldozatokon ez már nem segít. B. Tomi családját éveken át fenyegette gyilkossággal az apa. Tomi 12 éves volt, amikor apja agyonverte. S. Kitti 15 évesen lőfegyverrel vetett véget az egész család bántalmazásának: lelőtte az őket bántalmazót. Őellene ezekben a napokban is büntetőper folyik. Az igazságszolgáltatás nem állt mellette, mikor bántalmazták, és most is ellene látszik működni. Sok esetben mondják el a minket hívó gyerekek, hogy mivel senki sem akar nekik hinni és segíteni, egy napon erőszakkal fognak véget vetni a terrornak, amelyben élnek. Számtalan anya elsősorban azért próbál menekülni az erőszakos férjtől, mert aggódik, hogy gyereke egyszer önbíráskodást alkalmazva maga fogja felelősségre vonni az apát. A fiatalkorúak börtöneiben számos olyan kamasz tölti büntetését, aki az évek óta folyó bántalmazásnak saját vagy anyja élete védelmében próbált véget vetni erőszak alkalmazásával.

A médiába került esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A legtöbb hasonló sorsú gyerek története kimondatlan marad. Az elhallgatás és a bűntudat sokszor megakadályozza az áldozatokat a segítségkérésben, és a legtöbb bántalmazott gyerek egyedül marad az ellene elkövetett erőszak terhével. A gyerekek helyzetüknél és neveltetésüknél fogva alapvetõen bizalommal viszonyulnak a felnõtt társadalomhoz. Mindannyiunknak tennie kell azért, hogy ezt a bizalmat valóban ki is érdemeljük! Ön is tehet ezért.


A reklámfilmről

A reklámfilmet eredetileg az angol National Society for the Prevention of Cruelty Against Children (NSPCC) nevű gyerekjogi szervezet megbízásából a Saatchi & Saatchi reklámcég készítette. A film 2002-ben elnyerte Arany Oroszlán díjat nyert a Cannes-i reklámfilmfesztiválon, ugyenebben az évben Angliában az év legjobb reklámfilmjévé választották. Magyarországon az ORTT ajánlásával került egyes televízió csatornák műsorába. A kampányt támogató tévécsatornák: National Geographic, Viasat 3 és RTL Klub voltak.

A NANE Egyesület a Saatchi & Saatchi megkeresésére örömmel fogadta be a reklámfilmet, mivel a film által közvetített üzenet megegyezik az Egyesület által hirdetett elvekkel, valamint a segélyvonalunkat hívó bántalmazott gyerekek vagy gyerekkorukban bántalmazott felnõttek valóságával.

• A kampánnyal sugározni kívánt üzeneteink:
• A gyerekbántalmazás számos esetben súlyos bűncselekményeket valósít meg.
• A gyerekbántalmazás nem a szülõ magánügye.
• A gyerekbántalmazás elleni fellépés közös társadalmi felelõsség.
• A nők bántalmazásához hasonlóan a gyerekek elleni erőszakra is a „zéró tolerancia” elve érvényes: semmilyen fokú erőszak nem fogadható el, legyen a cél akár a gyerek megfegyelmezése, akár büntetése.

A rajzfilm: www.nane.hu/egyesulet/mediafigyelem/gyerekbantalmazas/reklamfilm.mpg