Családon belüli erőszak

nov.14

Mennyire gyakori probléma a gyermekbántalmazás Mo-on?

Egy 1995-ben készült magyarországi felmérés szerint, az évente egészségügyi szakszolgálat tudomására jutott gyermekbántalmazási esetek szám kb. 15000-re tehető. Ez azonban csak töredéke a valós esetszámnak, a jéghegy csúcsa, hiszen a bántalmazási esetek túlnyomó részére nem derül fény, esetleg csak évek múlva derül ki, amikor a gyermek már lelki zavarokkal küzd. 
Az esetek 80 %-a családon belül történik. A család gyakran elfedi, titkolja problémáit, csak az esetek egy része, a legdurvább, legkirívóbb, legszélsőségesebb esetek derülnek ki. 
Gondoljunk itt az elmúlt hónapok, médiában szárnyra kapott eseteire. 
A kislányokra, akiket megfojtott apjuk, a kamasz lányra, aki a sorozatos bántalmazások után lelőtte apját, a kisfiúra, aki azért halt meg, mert apja hasba szúrta, hogy így álljon bosszút édesanyján, vagy arra a kisfiúra, akit reggelente nevelőapja rendszeresen ökölütésekkel ébresztett haláláig. Ezek a nagyon szomorú történetek - melyek mély megindultságot váltanak ki bennünk-  a fizikai, testi bántalmazás extrém esetei. 
Azonban a gyermekbántalmazás körébe soroljuk ezen kívül az érzelmi és szexuális bántalmazást,  illetve a fizikális  és érzelmi  elhanyagolást.  Az elhanyagolásról méltatlanul kevés szó esik, annak ellenére, hogy a gyermekbántalmazási esetek felét ezek teszik ki. 
A fizikális elhanyagolásra az általam ismert egyik legszélsőségesebb példa Tatabányán történt 2000-ben. Egy hat és fél kg súlyú, végzetesen sorvadt, 3,5 éves kisdedet szállítottak be eszméletlen állapotban a kórházba, lábán fagyási tünetekkel. Rendkívül súlyos állapotát alultáplálás, szülői sanyargatás, elhanyagolás okozta. Hála a gondos kórházi kezelésnek és utógondozásnak ez az eset jól végződött, a kislány felépült és jelenleg kiegyensúlyozottan, szerető közegben él, gondoskodó nevelőszüleivel.
A fizikális elhanyagolás jelenségkörébe tartozik ha a szülő egyáltalán nem vagy későn viszi orvoshoz gyermekét, ha nem nyújt megfelelő biztonságot a gyermeknek, így az mindenféle veszélynek van kitéve, illetve ha nem elégíti ki megfelelően a gyermek alapvető szükségleteit (alultápláltság vagy a hygienés szükségletek elhanyagolása). 
Az érzelmi elhanyagolás sokkal gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk. Túlhajtott világunkban hány és hány gyermek nem kapja meg a megfelelő, odafigyelő és mindent átlényegítő szülői szeretetet. Ennek hatása nem közvetlenül jelentkezik, de mélyen beleívódva a gyermeki lélekbe kihat a felnőtt korra is. Ugyanilyen némán zajlik, de annál behatóbb és pusztítóbb hatása van a gyermekkorban elszenvedett érzelmi bántalmazásnak. Ide tartozik a megszégyenítés, megalázás, érzelmileg kiszámíthatatlan szülő gyermek felé irányuló ellenségessége, izolálás, bizarr büntetésmódok.


Mik a bántalmazás következményei?

A gyermekbántalmazás legsúlyosabb következménye a gyermek halála. Fizikai bántalmazás következményei a gyermek külső és belső sérülései. A közvetlen testi hatások mellett azonban a gyermek lelki és személyiségfejlődésében is sokirányú, kedvezőtlen hatást lehet kimutatni. A bántalmazott gyerekek gyakran ellenségesek, bizalmatlanok, gyanakvóak vagy épp ellenkezőleg visszahúzódóak, nehezen motiválhatók, nehezen kommunikálnak. A bántalmazás a gyermek fejlődését számos helyen veszélyezteti: rontja a gyermek szociális alkalmazkodását, későbbi kapcsolati részvételét ( kortársakhoz és felnőttekkel való viszonyát), iskolai teljesítményét. Gyakori a megkésett beszédfejlődés, a koncentráció képesség hiánya, a figyelemzavar. A bántalmazott, elhanyagolt gyermekek gyakran szorongók, örömtelenek, alacsony az önértékelésük. 
A bántalmazásnak súlyos hosszú távú, kamasz illetve felnőtt korra átívelő negatív hatásai is vannak: bizalmatlanság, depresszió, öngyilkossági kísérlet és befejezett öngyilkosság, agresszivitás, kapcsolati zavarok, borderline személyiség, alkohol és drog fogyasztás, bántalmazóvá válás. 
A bántalmazás negatív hatásai tehát egy életen át elkísérik a gyermeket, amennyiben nem kap megfelelő segítséget.

Miért bántjuk a gyermekeinket?

A gyermekkel való bánásmód része annak a konkrét társadalmi gyakorlatnak, szellemi, gazdasági, társadalmi környezetnek, amelyben élünk. A gyermekbántalmazás kulturális beágyazottságára számos példát említhetünk. Az ókorban rém-maszkokkal ijesztgették a szülők gyermekeiket, így próbálták őket irányítani és féken tartani. A középkorban nyilvános akasztásokra vitték a gyereket, miközben morális tanításokat olvastak fel nekik, majd hogy a példázatokat el ne felejtsék, jól elverték utána szüleik. A XIX. században németországi feljegyzések szerint az volt a mottó, hogy a gyermek soha nem kaphat elég verést, s emellett szellemtörténetekkel ijesztgették a gyermekeket. 
Vagy említhetjük az angol iskolarendszert, ahol egészen a legutóbbi időkig természetes volt a testi fenyítés. 
Az alapvető az a helytelen szülői hozzáállás, hogy a gyermek az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Ha ehhez az attitűdhöz negatív viselkedési minták is kapcsolódnak – például a szülőt is verték gyermekkorában - , könnyen veszélyhelyzet alakul ki.
A szülő aktuális élethelyzete, például elhagyottság érzés, támasz hiánya, kapcsolati válság, kimerültség, túlterheltség, egzisztenciális szétesés  nagyban befolyásolja a családtagokhoz, így a gyermekhez való viszonyt, s jelenti a bántalmazás kockázatát. Ezen kívül kockázatot jelent még az éretlen szülői személyiség, szülői alkohol és drog használat, a szülő gyermekként elszenvedett kötődési zavarai. 


Hogyan lehet  kezelni ? 

A tényfeltárást és a kezelési protokoll meghatározását multidiszciplináris team-nek kell elvégeznie, melynek tagjai gyermekpszichiáter, klinikai pszichológus, családgondozó szociális munkás, közösségi pszichiátriai gondozó, gyermekgyógyász és a szülőkkel foglalkozó pszichiáter. Csak egy ilyen team képes arra, hogy holisztikus értékelést adjon a gyermekről és családjáról, valamint megfelelő kezelést javasoljon a bántalmazottnak és a bántalmazónak egyaránt.
A kezelés során – függetlenül az adott eset jellemzőitől- a gyermek érdekeinek mindenek feletti érvényesítése és a szülő-gyermek kapcsolat javításának szempontjai érvényesülnek. Ugyanakkor minden bántalmazott gyermek kezelési terve csak az egyedi jellemzők a alapján építhető fel.
A bántalmazott gyermek gyakran súlyos érzelmi és magatartásbeli problémákkal kerül orvoshoz, terápiájának meghatározásánál tekintettel kell lenni a gyermek jövőbeni fejlődésére. 
A kisgyermekek esetében a játékterápia és a bábterápia kínálja a leginkább megfelelő megközelítést, ahol a gyermek a játék kapcsán kifejezi az őt ért erőszakkal kapcsolatos érzéseit, s a játék eszközei e rossz élmények enyhítésére, feldolgozására is lehetőséget adnak. Idősebb gyermekeknél a terápiás folyamat a pszichoterápiás beszélgetések köré szerveződik. Ezen kívül a csoportterápia is általában eredményesen alkalmazható bántalmazott gyermekek körében.



Kell-e a bántalmazót is kezelni?

A gyermek kezelése önmagában nem elég. Egészséges fejlődéséhez családra van szüksége, még akkor is, ha  ennek a családnak egyik tagja érzelmileg vagy  fizikálisan bántalmazta vagy elhanyagolta őt, míg a többi családtag ezt eltűrte vagy hallgatott róla. Nem az a megoldás, hogy a gyermeket kitépjük családjából, megszokott környezetéből és egy gyermekotthonban helyezzük el. A megoldás kulcsa maga a család, melyet újra fel kell építeni. És ebben rendkívül nagy szerepe van az előbb említett segítő csoportnak, mert az ő felelősségük, hogy minden családtag megfelelő terápiát kapjon, s a család egy új típusú életvitel felé mozduljon el. Nagyon szoros együttműködésre van szükség a családsegítőkkel, akik rendszeresen látogatják a családokat. 
A gyermekeket bántalmazó családok helyzetének értékelése során gyakran többgenerációs erőszakciklusokat lehet feltárni, a szülők rendszeresen bántalmazzák gyermekeiket, akik aztán felnőve ugyanezt teszik saját gyermekükkel. Tehát a bántalmazó maga is bántalmazott volt. A bántalmazó családdal végzett munkában lényeges feladat a szülői képességek, szokások  tisztázása. A szülők gyakran segítségre szorulnak indulatkezelési, viselkedésszabályozó technikák elsajátításában. Igen sok szülő hiányos ismeretekkel bír a gondozási tevékenységgel kapcsolatban, különösen gyakran látjuk ezt, mikor csecsemőket hanyagolnak el, nem megfelelően táplálnak, öltöztetnek. Sokszor nem rossz indulat, hanem tudatlanság van  a háttérben. 
Ha a háttérben a bántalmazó szülő mentális betegsége, alkoholizmusa, drogozása áll, akkor természetesen őt pszichiáter bevonásával kezelni kell.  
Összefoglalva tehát mind a bántalmazottat, mind a bántalmazót, mind pedig a család egészét kezelni kell. Sikeres terápia csak különböző szakemberből álló gyógyító csoport összehangolt munkájával érhető el.

Lehet-e valamit tenni, hogy kevesebb gyermeket bántalmazzanak?

A legfontosabb a prevenció, a bántalmazás megelőzése. Akár már a várandós korban is kezdődhet anyai felkészítő tréningekkel, hisz változás csak a szülői készségek javulásával érhető el. A veszélyeztetett családok kiszűrése és segítése alapvető fontosságú. A szülő segítése tréningekkel, szülő pszichiátriai kezelésével, család szociális helyzetének támogatásával elengedhetetlenül fontos. Kulcskérdés az, - s nekünk ebben kell segítenünk- , hogy hogyan válhat valaki jobb szülővé, mint amit félelmei, érzelmi problémái, készséghiány és saját gyermekkora kijelöl számára
A megelőzésen túl, lényeges a bántalmazás korai felismerése, ebben rendkívül fontos szerepe van a védőnőknek, pedagógusoknak, gyermekorvosoknak, szociális szakembereknek. 
Azt hiszem, a feltétel nélküli szeretet az, ami leginkább hiányzik a világunkból, hogy úgy szeressük gyermekeinket, amilyenek. Talán kevesen gondolnak arra, hogy két ember között a legrövidebb út a mosoly. Apró szeretet-téglácskákból kell felépítenünk azt az erős várat, amely megvédi a gyermekünk lelki egészségét minden ártalommal szemben.


Interjú Dr. Pászthy Bea egyetemi docenssel

  • A „megrázott gyermek” tünetcsoport a fizikai bántalmazás speciális formája. Sokszor tudatlanság, rossz szokások okozhatják, pl. „játékból” a kisbaba dobálása, lengetése. Máskor a gyermek sírását elviselni képtelen, ideges szülő/gondozó idézi elő azzal, hogy a síró gyermeket erőteljesen megragadja, megrázza, hogy hagyja abba a sírást. Az erőteljes rázás a sérülékeny csecsemő/kisded koponyáján, szemén belül vérzést okozhat, a gerincvelő sérülhet, vagy a bordák törhetnek.

  • 2011. július. 06.

    Sose rázd a kisbabádat! - Shaken Baby Syndrome

OGYEI © 2011