Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása című nemzetközi hátterű, országosan reprezentatív egészségmagatartás kutatás keretében évek óta vizsgáljuk a kortárs-bántalmazás jelenségét. A részletes módszertani leírás itt olvasható. A most bemutatott elemzésünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy a szülők nevelési stílusa, a szülői kontroll, és túlvédés mértéke és a kortárs-bántalmazás hogyan függ össze.

Külön kérdéscsoporttal vizsgáltuk, miként észlelik a tanulók a rájuk irányuló szülői kontroll,  a  túlvédés  mértékét, szüleik nevelési módszereit. A szülői kontrollra vonatkozóan azt kérdeztük a tanulóktól, mennyit tudnak szüleik arról, hogy „kik a barátaid”, „mire költöd el a pénzed”, „hol vagy iskola után”, „hová mész este”, „mit csinálsz a szabadidődben”. (Lehetséges válaszok: sokat/ keveset/ semmit.) A túlvédés mértékét az alábbi tételek segítségével határoztuk meg:  „a  szüleim engedik, hogy azt tegyem, amihez kedvem van”, „a szüleim szeretik, ha én döntök a dolgaimban”, „a szüleim megpróbálnak mindenben ellenőrizni”, „a szüleim úgy bánnak velem, mint egy kisgyerekkel”. (Lehetséges válaszok: majdnem mindig/ néha/ soha). Egy további családi kérdéskör volt a különböző nevelési stílusok alkalmazásának gyakorisága. A tanulóknak ki kellett választaniuk, hogy adott reakciómódok közül melyik milyen gyakran jellemző az édesanya/édesapa részéről abban az esetben,  ha a gyermek helytelenül viselkedett. Ha az édesanya/ édesapa a gyermekét nem bünteti meg, nem törődik vele, akkor elhanyagoló nevelési stílusról beszélünk. Ha az édesanya/édesapa megmondja, hogy a gyermek mit tett rosszul és miért kap büntetést, azt kölcsönös nevelési stílusnak neveztük. Ha az édesanya/édesapa megmondja, hogy a tanuló rosszul viselkedett, de nem büntetik meg, az az elnéző nevelési stílus. És végül elnyomó-korlátozó nevelési stílusról beszélünk, ha az édesanya/édesapa a gyermekét azonnal megbünteti, anélkül, hogy megmondaná miért. A lehetséges válaszokat gyakran/ néha/ soha kategóriákba rendeztük . A kortársbántalmazás (link) és az említett szülői nevelési módszerek összefüggésének vizsgálatakor az alábbi legfontosabb eredményeket kaptuk. Az áldozatok esetében a szülői kontroll és túlvédés magas szintje jellemző, vagyis gyakrabban fordul elő, hogy a tanulók nem dönthetnek önállóan saját dolgaikról, kisgyermekként kezelik őket szüleik. A bántalmazók és a bántalmazó-áldozatok esetében alacsonyabb a tanulók által észlelt szülői kontroll, vagyis szüleik kevesebbet tudnak a szabadidő-eltöltésről, barátaikról.Az elhanyagoló nevelési módszert gyakran alkalmazó édesanyák gyermekei között nagyobb a bántalmazó-áldozatok aránya, mint az elhanyagoló nevelési stílust nem alkalmazó édesanyáknál.  Ugyanez elmondható az elnyomó-korlátozó nevelési stílust gyakran alkalmazó édesanyák esetében is, sőt ebben az esetben a bántalmazó tanulók aránya is jóval magasabb.  Az elnéző és kölcsönös nevelési stílus esetében nem találtunk különbséget az egyes csoportok között (1. ábra).

1. ábra. A bántalmazásban való érintettség és az édesanya által gyakran vagy soha (sem) alkalmazott elnyomó-korlátozó és elhanyagoló nevelési stílus


Az elnyomó-korlátozó  nevelési  módszert  gyakran  alkalmazó édesapák esetében magasabb a bántalmazók, az áldozatok és a bántalmazó-áldozatok aránya, mint a nem elnyomó édesapák gyerekeinél. Az elhanyagoló nevelési módszert gyakran alkalmazó édesapák gyermekei között is több a bántalmazó-áldozat, mint a nem elhanyagoló szülők esetében. Érdekes módon a soha nem elhanyagoló édesapák gyermekei között nagyobb a bántalmazott diákok aránya, ez a túlvédéssel függhet össze. (2. ábra).


2. ábra. A bántalmazásban való érintettség és az édesapa által gyakran vagy soha (sem) alkalmazott elnyomó-korlátozó és elhanyagoló nevelési stílus